12. Az üzenet
A kedd kapkodósan kezdődött. Alig szedtem össze magam, rohantam a munkába. Biciklivel tekertem végig a Körös parton, közben ábrándosan figyeltem a partján végig húzódó tömbházakat. Erik jutott eszembe. Tegnap reméltem, hogy nem fog megváratni, de tévedtem. Nem írt, nem hívott. Képtelen voltam nem rá gondolni, nagyon ügyesen taktikázott. Miközben begurultam a szálloda parkolójába és lekötöttem a biciklit, még egy utolsó pillantást vetettem a túl parton magasodó épületekre. Vajon melyikbe lakhat Erik? Ekkor pittyent be a telefonom, új üzenetem érkezett Whatsapp-on egy ismeretlen számtól. Kertünk alatt foly a Kőrös, A vizi bő, elég hűvös. Egy kis leány hord belőle, S én megrészegedtem tőle. Liliomfi! Jó reggelt neked is. Nem is tudtam, hogy ilyen sportos alkat vagy. Nem fáztál a biciklin? Egy kicsit fáztam, de ha tudtam volna, hogy leselkedsz utánam, szóltam volna, hogy melegíts fel. Hmmm... Akkor ezt be kell pótolni. Szerencsére egyre hűvösebbek lesznek a reggelek. Már v