11. Csábítás
Mindeközben Zsolt napja nagyon szétszórtan telt. Kapkodva evett, folyamatosan az óráját nézte és türelmetlenül járkált fel-alá a lakásban. - Készülsz valahova? - kérdezte szemöldök ráncolva Kinga. - Nem, nem. Csak... - megint rápillantott az órára. - ... Kezdődik a híradó. - kapcsolta be a tévét. - Te nem is szoktad nézni. - Igaz. Késő van. Feküdj le nyugodtan, én olvasok egy kicsit - Fél hét van. - Akkor még ne feküdj le, ha nem akarsz. - azzal nyomott egy puszit a lány homlokára és elvonult a dolgozó szobába, nem is törődve az értetlenkedő tekintettel. A könyv a sarokban pihent, az íróasztal mögött. Kikotorászta, majd kényelmesen helyet foglalt a székben és megkereste az utolsó mondatot, ahol félbe szakították. ... - Jó tudni - mondtam és egymásra néztünk. Elkomolyodott, én pedig éreztem, hogy elönti a meleg az arcomat. Hirtelen kényelmetlen lett, hogy annyira közel ülünk egymáshoz, éreztem, ahogy mágnesként vonzz magához. Erősen koncentráltam, hogy ellent tud