12. Az üzenet

    

       A kedd kapkodósan kezdődött. Alig szedtem össze magam, rohantam a munkába. Biciklivel tekertem végig a Körös parton, közben ábrándosan figyeltem a partján végig húzódó tömbházakat. Erik jutott eszembe. Tegnap reméltem, hogy nem fog megváratni, de tévedtem. Nem írt, nem hívott. Képtelen voltam nem rá gondolni, nagyon ügyesen taktikázott. Miközben begurultam a szálloda parkolójába és lekötöttem a biciklit, még egy utolsó pillantást vetettem a túl parton magasodó épületekre. Vajon melyikbe lakhat Erik? Ekkor pittyent be a telefonom, új üzenetem érkezett Whatsapp-on egy ismeretlen számtól.

Kertünk alatt foly a Kőrös,

A vizi bő, elég hűvös.

Egy kis leány hord belőle,

S én megrészegedtem tőle.

Liliomfi! Jó reggelt neked is.

Nem is tudtam, hogy ilyen sportos alkat vagy. 

Nem fáztál a biciklin?

Egy kicsit fáztam, de ha tudtam volna, 

hogy leselkedsz utánam, szóltam volna, 

hogy melegíts fel.

Hmmm... Akkor ezt be kell pótolni. Szerencsére 

egyre hűvösebbek lesznek a reggelek.

Már várom 😉

Helyes, akkor holnap reggel egy kávé?

Holnap délután dolgozom.

Holnap délután egy kávé?

Délután már nincs olyan hideg.

Jeges kávét is csinálok, ha túl fűtött vagy 😁

Jövő héten esetleg bevállalom a jeges kávét.

És a sima kávét?

Talán azt is... De csak jövő héten.

Sűrű programunk lesz 😆

Van időd felkészülni lelkileg.

Testileg és szellemileg is.

😇

😘

Ez a pár perces beszélgetés épp elég volt ahhoz, hogy feldobja és felforgassa az egész napomat. Tíz percenként néztem meg a telefonom, hátha kaptam még üzenetet Eriktől. Hiába volt hang a készüléken, folyamatosan az volt az érzésem, hogy pityeg és rezeg a zsebembe. Ricsi is felfigyelt a furcsa viselkedésemre, pedig alig voltunk egymás mellett.

- Mi van veled?

- Hogy érted?

- Teljesen megbabonáz a telefonod.

- Hát…

- Új pasi a láthatáron?

- Nem épp…

- Csak majdnem? Az meg milyen?

- Hát tudod… majd elmúlik.

- Ja, ha megfektet.

- Talán. – húztam fel a szemöldököm, durcásan. – Majd szólok.

- Remek. – mondta, majd kilépett az irodából.

Ilyenkor sosem tudtam hova tenni a viselkedését. Azt tudtam biztosan, hogy nem a féltékenység beszélt belőle, de néha furcsán fejezte ki aggodalmát. Nagyot sóhajtva néztem ki az ablakon. Hogy tudott így megbolondítani ez a srác? Nem vagyok már tini, mégis minduntalan róla ábrándozom. 
       Egy óra lett. A messzeségből hallani lehetett a városháza toronyórájának a zendülését. Majd elhalkult a hang. Ekkor csörrent meg a telefonom. Lelkesedésem azonnal elmúlt, mikor megláttam, hogy Kármen hív. Nem vártam a hétvégét. Felvettem a munkahelyi telefonom és megéreztem, hogy egy hosszú csevegés veszi kezdetét. Kihangosítottam a készüléket és elővettem a privát mobilom, hogy elüssem az időt, amíg Kármen kibeszélgeti magát. Küldtem egy képernyőképet a lányoknak az Erikkel való beszélgetésünkről.

Tina: A jeges kávé is hamar el fog olvadni, 
annyira izzik köztetek a levegő.

Viki: Nem is mondtad, hogy szombaton számot cseréltetek.

Hát… szombaton nem is cseréltünk számot. Azt mondtam neki, 

hogy majd legközelebb megkapja… A legközelebb hétfőn volt, 

amikor kiderült, hogy a szálloda marketing osztálya őt bérelte fel 

az új fotók készítésére. Szóval elkérte a számom, én megadtam neki, 

ő pedig ma reggelig várt, hogy írjon…

Viki: Mennyi esély van erre?

Úgy látszik nagyon sok

Tina: Le se tagadhatnátok, hogy bejöttök egymásnak.

Viki: Most már mindenképp kell legyen valami akció.

Miért is?

Viki: Miért ne?

Tina: Vikinek igaza van, csapj le rá, amíg lehet.

Meglátom milyen jeges kávét csinál.

Tina: Inkább azt nézd meg, mibe csinálja.

Viki: Igen, igen… Lehetőség szerint… egy köténykében.

A fantáziálást mindenki magában, privátban folytassa!

Viki: Jó, jó. Nehogy a végén rámássz Ricsire.

Tina: Ne bántsd Ricsit! Jó pasi lett belőle.

Viki: Al, mikor hozod már össze őket?

Amikor Tina is akarja

Tina: Tina nem akarja!!!

Viki: Ja, mert Tina Frenky után csorgatja a nyálát! 

Frenky?

Tina: Csak egy srác a szomszédból. 

Oh!

Viki: Oh-oh, Al, és ha látnád milyen srác!

Küldj képet!

Tina: * fénykép *

OHHH!

Viki: Mondtam!

Miért nem meséltél róla?

Tina: Még nem jutottam odáig. Építkeznek, 

azért keresett fel… Mármint apám cégét… 

Csak ügyintézőként velem is kellett beszéljen. 

És mit beszéltetek még?

Tina: Hát… az anyag mennyiségét… árát… 

meg jövő hétre egy sétát a Körös parton

Viki: Na, ezt még nekem se mondtad.

Egy jeges kávé mellett?

Tina: Inkább alatt

Viki: 👼

:))))) Ha megittátok a dolgokat, 

majd bemutathatod nekünk is

Tina: Ez nem is kérdés, csak jussunk el odáig.

Viki: Sokáig tart az építkezés…

Végre Kármen is befejezte a mondandóját, így hát lementem a konyhára ebédelni. 

A csütörtök reggel nagyon nehezen kezdődött. Szerencsére Kármen nem felejtett el szerdán is felhívni és újra átvenni a hétvégi konferencia menetét, de a mai nap volt a legkiakasztóbb. Már hajnali hétkor csöngött a telefonom.

- Jó reggelt - köszöntem a telefonba álmos hanggal.

- Hatalmas vészhelyzet állt elő - ordított bele a telefonba, minden előzmény nélkül.

- Mi történt?

- A fényképészünk nem tud jönni! Ez egy nagyon fontos esemény, mindenképp kell egy fotós!

- Ne haragudjon, kérem, de Nagyváradról nehezen tudok önnek egy fotóst szerezni, Debrecenbe, aki elkíséri a csapatot.

- Az nem is kell. A helyszínen, Nagyváradon van szükségünk egy fotósra. Megkérem szépen, ha tud valakit, szervezze le a hétvégére. 

- A helyzet az... - kezdtem volna, hogy senkit sem ismerek, aki jól fotózik és szabad a hétvégéje, de ekkor beugrott valaki - ..., hogy meg kell kérdezzem az illetőt, hogy milyen programja van hétvégére.

- Teljesen mindegy milyen programja van. Mondja le! Nekünk kell egy fotós.

- Megértettem, hamarosan visszahívom.

- Köszönöm - mondta és már le is tette.

Kikerestem Erik számát és már hívtam is. A második csengés után fel is vette.

- Jó reggelt! Mégis csak most kávézunk?

- Hát sajnos nem. - kacagtam bele a telefonba és közben nagyokat szitkozódtam magamba, hogy elfelejtettem, hány óra. - Csak szerettem volna, ha az én hangomra ébredsz.

- Ez valóban kedves tőled, de legközelebb ezt ne telefonon keresztül valósítsuk meg. A mobilom csengőhangja elrontja a varázst.

- Majd kitalálunk valamit. Mit csinálsz a hétvégén?

- Tetszik a gyorsaságod. A reggeleim és az éjszakáim a tied lehetnek.

- És ha egész napra kellesz?

- Akkor már más a tarifa, de szerintem ki tudunk egyezni.

- Remek. Péntek délben érkezik egy csapat doki Debrecenből, konferenciát tart a hotelben és kellene egy fotós az eseményre.

- Neked vagy nekik?

- Nekik.

- Program?

- Péntek délutántól van szükség rád, este a vacsoráig, aztán szombat reggeltől vasárnap délig.

- Aludni nem fogunk? Vagy ez 24 órás műszak?

- Az alvás opcionális.

- Jól hangzik. - mondta Erik kissé ironikusan.

- Szóval? Ráérsz a hétvégén?

- Mázlista vagy! A péntek esti előadásom elmarad, így hát egész hétvégén a tied vagyok. 

- Szuper. Meghálálom!

- Remélem is. Túl sok a "legközelebb" a kapcsolatunkban. Ideje a tettek mezejére lépni. 

- Mindenképp lesz majd valami... legközelebb.

- Úgyis a szavadon foglak.

- Már alig várom.

- Találkozunk holnap délben.

- Köszi.

Azonnal visszahívtam Kárment. Éreztem, ahogy megnyugszik egy pillanatra, aztán elkérte Erik elérhetőségét. Kis hezitálás után megadtam neki a telefonszámát és abban bíztam, hogy Erik nem fogja meggondolni magát. Végre úgy éreztem, hogy mégse lesz olyan szörnyű a hétvégi konferencia.