Hogyan valljunk szerelmet

  A hétfő nagyon nehezen indult, még a munkából is majdnem elkéstem. Kilenc körül járt az idő, mikor Daniela hívott a recepcióról.  - Draga mea, e aici fotograful. (Édesem, itt van a fotós)  - Acuma vin, multumesc! (Most jövök, köszönöm)  Szinte meg is felejtkeztem a mai programról, szerencsére a sürgős munkákat már vasárnap elrendeztem. Ahogy a szálloda előterébe értem, megpillantottam a férfit. Kíváncsian nézelődött és közben a kezében tartotta a gépét. Háttal állt nekem, de azonnal felismertem. Rövid, katonásra nyírt, fekete haja és a mozdulatai elárulták őt már az első percben.  - Liliomfi, a hobbi fotós. - szólítottam meg és ő megfordult.  - Alexis! Mit keresel itt?  - Épp az egy éjszakásomról jövök. Sietek a munkába. - vágtam rá.  - Oh - szólalt meg pár másodperc döbbent csend után.  - Ez az arc minden pénzt megért. - nevettem el magam. - Itt dolgozom, én vezetlek körbe, amíg te fotózol... Mármint nem engem, hanem a szállodát. - magyaráztam - Kérlek kezd az előc

   Szombaton, fél hétkor a színház jegypénztáránál találkoztunk Tinával és megkaptuk Vikitől a jegyet. - A művészbejárón menjetek be, nincs most nálam a kulcs. - Mehetünk elöl is. - mondta Tina. - Ott sokan vannak. Úgyis a kakasülőre szól a jegyetek. - Míg felérünk, elkezdődik az előadás. - nevettem el magam, majd elindultunk hátra a művészbejáróhoz. A pihenő mellett elhaladva beköszöntünk a színészeknek. Egy pillanatra, mintha Eriket is láttam volna. - Sziasztok - köszöntek vissza. Felmentünk a kakasülőre és elkezdődött az előadás. Félidőnél lehettünk, amikor Erik észrevett. Csak egy pillanatra találkozott a tekintetünk, de láttam ahogy bazsalyog az orra alatt. Szünet következett és lementünk Tinával a földszintre, hogy beszéljünk Vikivel. - Tálcás lány a Moszkvából! - hallottam a folyosón, megfordultam és láttam Eriket, ahogy kilép az öltözőből. - Liliomfi - kontráztam. - Hah. A nevem Erik - nyújtotta a kezét, hogy bemutatkozzon. - Alexis. - fogtam vele kezet.

Beköszöntött az ősz és barátnőimmel a karrierünkre fektettük a hangsúlyt.  Az emlékeket valóban jól elraktároztuk, mivel a három fiú, aki elcsavarta a fejünket, nagyon sokáig nem volt pletyka téma. Bár Tina bejelölte őket Facebookon és néha rájuk nézett, nem töltöttük ábrándozással az időnket. Bevallom, szerettem volna, ha Tom vagy Zack mégis jelentkezik, de ezeket a kósza gondolatokat elhessegettem minduntalan.  Egyik nap, délután ötkor felhívott Viki. -   Szia – köszönt boldogan a telefonba – találd ki, hogy ki a színház új marketingvezetője?! -   Te jó ég! – visítottam fel a szálloda folyósólyán, meg se várva a választ. – Gratulálok! Ezt meg kell ünnepelni. Moszkva? Nyolc óra? - Nem is kérdés. Szólok Tinának is. - tette le boldogan a telefont. Szaladtam, hogy megkeressem Ricsit, vegye át a váltást.  - Nyugalom -  csitítgatott - tudod, hogy fél órával hamarabb mindig bent vagyok. Elég egy üzenetet írj, hogy tudjam, elmentél.  - Az olyan udvariatlan. Megtisztellek annyival, ho

  Másnap reggel hétkor csöngött az óra. Gyorsan némítottam, nem akartam, hogy Tom megébredjen. Nem gondoltam túl a szituációt, tudtam, hogy Tom se fog nagy feneket keríteni a helyzetnek, szóval igyekeztem érzelem nélkül gondolni az előző estére. Végül is nagyon kellemesen telt. Sietve készültem el és fél nyolckor már a recepción voltam. Igazából élveztem, hogy a szállodában lakhatok, mert azonnal a munkahelyemen lehetek, nem kell az út miatt is törjem a fejem.  Ebéd körül járt az idő, mikor megpillantottam Zacket a konferencia terem ajtajában. A haja olyan borzos volt, mint aki most kelt fel, nem is próbált jól fésült lenni. Tökéletes zöld szeme szinte virított a szemüvege alatt. Látszott, hogy nem aludt sokat az elmúlt napokban, de még ez is jól állt neki. Trehányul szexi volt és ez csábított el leginkább. Természetes magabiztosságának köszönhetően egy sima rövid ujjú és háromnegyedes nadrág is szívdöglesztően jól állt rajta. Épp egy pincérrel egyeztettem a teendőket, de már küldt