10. Számonkérés

Szidi a barátaival készült találkozni, Ádámmal és Oliviával. A hagyomány és a nosztalgia kedvéért a Moszkvába szervezték a "randevút". Két óra múlt, mikor Szidi kijött a munkából a megbeszélt helyszín fele vette az irányt. Alig húsz perc alatt meg is érkezett és a bejárat előtt várta barátait.

- Írsz egy könyvet, kiadod külföldön és nekünk nem is szólsz? - hallotta Ádám hangját már messziről. Együtt jött Oliviával.

- Sziasztok - mosolygott a lány és megölelte az érkezőket.

- És én miért lettem lány? - folytatta tovább Ádám.

- Nem a könyv miatt találkoztunk, hanem, hogy segítsünk Oliviának a lagzi szervezésben.

- Azért keríthetünk pár percet a könyvedre is. - mondta Oli, miközben felmásztak a lépcsőn.

A Moszkva semmit se változott az évek folyamán. Mindhárman limonádét rendeltek és mivel nem volt elfoglalva a kedvenc helyük, behúzódtak a sarokba és beszélgettek.

- Szóval... Hogyan valljunk szerelmet... - kezdett is bele Ádám.

- El is olvastátok? 

- Még szép. Még a hétvégén. Mi volt ezzel a könyvvel a célod? - kérdezte kíváncsian Oli. 

- Őszintén, első sorban, hogy kiírjam magamból a dolgokat, de utána azon kezdtem el gondolkodni, ha már ennyi időt és energiát fektettem a könyvbe, miért ne próbáljam meg kiadni. Norbi segített kijuttatni Magyarországra. 

- Szólhattál volna nekem is - mondta durcásan Ádám. 

- Tudom, hogy már két éve Budapesten dolgozol és Balázzsal ismeritek a fél várost, de ezt így akartam. 

- De miért magyarba? - nézett rám kérdőn Oli. 

- Nem egyértelmű? Zsolt miatt. - mondta Ádám. 

- Igazából nem miatta. Egyszerűen úgy gondoltam, hogy a magyarországi közönség sokkal fogékonyabb lesz a könyvemre. Magyarország nagy, csekély esély van rá, hogy épp Zsolt fogja olvasni a könyvemet. 

- És mégse volt elég nagy - nézett rám sandán Ádám. 

- Hívott Gergő? - kérdeztem. 

- Miről van szó? - értetlenkedett Oli. 

- Szidi könyvét megfilmesítik. 

- Ezt nem is mondtad. 

- Elfelejtettem. Pénteken felhívott Gergő és meglepve tapasztalta, hogy nekem fogalmam sincs a könyvről. Mondta azt is, hogy egy projekt keretein belül filmet csinálnak belőle. Annyira lekötött, hogy azonnal beszerezzek egy példányt az irományodból és szóljak neked, Oli, hogy a többit el is felejtettem. 

- Szóval Zsolt is tudja már? 

- Nem úgy tűnt a hétvégén, hogy bármiről is tudna. - gondolkodott Szidi.

- De szeretnéd, ha megtudná?

- Első sorban neked szeretnék segíteni a lagzi szervezésben, Oli. 

- Igazán kedves tőled, de még nem tartunk annál a témánál. Szóval? 

- Szóval fogalmam sincs, hogy mit szeretnék. A valóságban nem fog olyan csodálatos véget érni a történetünk, mint a könyvben. A távolság nagy. 

- A távolság legyőzhető. 

- Te szerencsés vagy Ádám. Bennünket köt a munkahelyünk. Nem tudom, hogy lehetne megoldani a helyzetünket, túl nagy áldozat nélkül. De ezen nincs is mit tárgyalni, inkább térjünk rá a lényegre, amiért találkoztunk. 

- Jól van, csak azt mondd meg, hogy én miért lettem lány? 

- Mert egyszerűbb volt azt írni, hogy a csajokkal, lányokkal, barátnőimmel csinálok valamit és nem külön - külön emlegetni a neveket. 

- Jogos. - nyugodott meg Ádám. 

- Egyéb kérdés? Vagy rátérhetünk az esküvő szervezésre?

- Fel fogod keresni Zsoltot?

- Nincs mit keressek rajta, menyasszonya van. Én nem vagyok olyan bátor, mint a könyvben a főhős.

- Pedig igazán nincs mit veszíts. Zsolt szeret, ezt nem egyszer mondta el neked. - biztatott Ádám

- És mégsem vagyunk együtt. Ezek csak szavak, tettek nélkül. Hétvégén is itt volt, de annyira belemerült a Kingával való élet mesélésébe, hogy nem is volt kedvem magamról beszélni.

- Pedig most az egyszer ki is mondhattad volna azt amit gondolsz.

- Leírtam, legyen elég ennyi. 

- Mit csinált itt hétvégén Zsolt? Megint konferencia volt?

- Nem, csak leugrott, hogy lásson - hadarta Szidi - És most... Oli, két hónapod van a lagzidig, azt hiszem, ideje a meghívókat is kiosztani. 

- Jól van, lezárjuk a témát, de nem véglegesen - kortyolt bele az italába Ádám.

Ezzel belemelegedtek Olivia esküvőjének a szervezésébe, ami október első szombatján lesz megrendezve. Végre Szidi is lenyugodott egy röpke pillanatra. Sejtette, hogy barátai nyaggatni fogják a könyvvel kapcsolatban, de a válasz reakciókra nem készült fel.