9. A fotós

 

A hétfő nagyon nehezen indult, még a munkából is majdnem elkéstem. Kilenc körül járt az idő, mikor Daniela hívott a recepcióról. 

- Draga mea, e aici fotograful. (Édesem, itt van a fotós) 

- Acuma vin, multumesc! (Most jövök, köszönöm) 

Szinte meg is felejtkeztem a mai programról, szerencsére a sürgős munkákat már vasárnap elrendeztem. Ahogy a szálloda előterébe értem, megpillantottam a férfit. Kíváncsian nézelődött és közben a kezében tartotta a gépét. Háttal állt nekem, de azonnal felismertem. Rövid, katonásra nyírt, fekete haja és a mozdulatai elárulták őt már az első percben. 

- Liliomfi, a hobbi fotós. - szólítottam meg és ő megfordult. 

- Alexis! Mit keresel itt? 

- Épp az egy éjszakásomról jövök. Sietek a munkába. - vágtam rá. 

- Oh - szólalt meg pár másodperc döbbent csend után. 

- Ez az arc minden pénzt megért. - nevettem el magam. - Itt dolgozom, én vezetlek körbe, amíg te fotózol... Mármint nem engem, hanem a szállodát. - magyaráztam - Kérlek kezd az előcsarnokkal. Ha lehet egy képen legyen benne minden... Erik?! - kezdtem el tapsolni, hogy térjen magához. 

- Bocsi. Ez így túl sok infó. Mármint... Az az egy éjszakás beszólásod nagyon jó volt - nevette el magát ő is. 

- Lassan terjed a hang körülötted. 

- Jól van. Komoly vagyok. - szólt és már vette a fényképező gépét. - Te is benne kell legyél a képbe? 

- Ja, nem. - tértem magamhoz és félre álltam. - Amúgy, mióta foglalkozol a fotózással? 

- Licis voltam, amikor elkezdtem. Eseményekre is járok. Ez a másik megélhetőségem. 

- Ügyes. 

- Köszönöm. - mosolygott rám - Neked nem volt semmi hobbid?

- De, nagyon sok, de egyiket se folytattam. Licis koromba a színházat kergettem. Voltam önkéntes és egy projektben is szerepeltem.

- Akkor ezért ismer mindenki a színházból.

- Igen, fogjuk rá, hogy mindenki.

- Önkéntesként mit kellett csinálj?

- A ruhatárban voltam, plakátokat hordtam, meg hasonló apróságokkal halmoztak el. De nagyon élveztem. A Mágnás Miskát már kívülről fújtuk a lányokkal. - meséltem nosztalgikusan. 

- Szép. És az a projekt?

- Iskola a színházban, színház az iskolában.

- Valóban, idén is megszervezik. Tetszik az elgondolás. Ti mit játszottatok?

- Csongor és Tündét.

- Várj, kitalálom, te voltál Tünde.

- Nem - nevettem el magam - Én az egyik ördög voltam.

- Hm... Igen, ha jobban meggondolom, valóban illik hozzád a szerep. Bár... Mirigy is lehettél volna. - nézett rám elgondolkodva.

- Köszi - nevettem el magam. - Annyira nem vagyok gonosz.

- Kár, hogy nem folytattad a színészi karriered, most akár kollégák is lehetnénk.

- Áh - legyintettem - abban nem lenne semmi izgalom.

- Soha sem késő. Én elvégeztem a közgázt és mégis a színészet mellett döntöttem, de azt hiszem Viki erről már beszámolt.

- Említette - vigyorogtam ártatlanul. Nem volt miért tagadjam, hogy beszéd téma volt a körünkben. Bizonyára már Erik is meg van vele szokva, hogy minden kiscsaj róla álmodozik. - De most, ha megkérlek, térjünk rá a munkára, sajnos nincs sok szabad időm.

- Természetesen.

Sok fotó készült az elő csarnokról. Úgy láttam, Erik tudja a dolgát, ezért csak néha zavartam meg, hogy szóljak neki, mi volna még fontos, hogy látszódjon a képen. Már egy órája dolgoztunk, amikor az utolsó helyszínre érkeztünk, egy francia ágyas lakosztályba az első emeleten.

- Kipróbáltad már az ágyat? - kérdezte huncutan.

- Többször is. 

- Nekem is bemutathatnád, milyen. 

- Kicsit be vagy indulva. 

- Csak lázba hoznak a nagy ágyak. 

- Aham - Engem meg te, gondoltam, és mikor Erik nem figyelt, beléptem a fürdőbe, hogy lehűtsem magam.

- Minden rendben? - nézett utánam.

- Persze, csak előkészítem a fürdőt - mondtam és végig tapiztam a törölközőket, mintha épp rendezném őket. - Kész is. - Erik bejött, én pedig kimentem és leültem az ágy szélére, szembe az ablakkal, pihenni egy kicsit.

- Szóval ebben a szállodában dolgozol. - nézett szét Erik és leült mellém.

- Igen. Menedzser asszisztensként. Magyarul, én vagyok a mindenes. 

- Jó pozíció. 

- Az. A legjobb. Szerencsére mindig van mit csinálni. A főnököm szinte sosincs bent, szóval mondhatni én vezetem az egész hotelt.

- Szép. Ha mégis unatkoznál, vagy van egy röpke szabad időd, majd integethetsz nekem. Ott lakom a Körös másik oldalán. - mutatott ki az ablakon.

- Jó tudni - mondtam és egymásra néztünk. Elkomolyodott, én pedig éreztem, hogy elönti a meleg az arcomat. Hirtelen kényelmetlen lett, hogy annyira közel ülünk egymáshoz...

... 

- Szerelmem?! Itthon vagy? 

- Kinga! - kiáltott fel ijedten Zsolt és a könyvet az szoba sarkába dobta. Ekkor lépett be Kinga a dolgozó szobába. 

- Mit csinálsz? 

- Öt perce értem haza. Megbeszélésem volt. Épp ki akartam pakolni a táskámból. - vette fel a földről az aktatáskát. 

- Melegítek egy kis kaját. 

- Jó lesz. - nyugtázta Zsolt és ahogy kiment Kinga a szobából fújt egy hatalmasat.