8. Liliomfi

 

 Szombaton, fél hétkor a színház jegypénztáránál találkoztunk Tinával és megkaptuk Vikitől a jegyet.

- A művészbejárón menjetek be, nincs most nálam a kulcs.

- Mehetünk elöl is. - mondta Tina.

- Ott sokan vannak. Úgyis a kakasülőre szól a jegyetek.

- Míg felérünk, elkezdődik az előadás. - nevettem el magam, majd elindultunk hátra a művészbejáróhoz.

A pihenő mellett elhaladva beköszöntünk a színészeknek. Egy pillanatra, mintha Eriket is láttam volna.

- Sziasztok - köszöntek vissza.

Felmentünk a kakasülőre és elkezdődött az előadás. Félidőnél lehettünk, amikor Erik észrevett. Csak egy pillanatra találkozott a tekintetünk, de láttam ahogy bazsalyog az orra alatt. Szünet következett és lementünk Tinával a földszintre, hogy beszéljünk Vikivel.

- Tálcás lány a Moszkvából! - hallottam a folyosón, megfordultam és láttam Eriket, ahogy kilép az öltözőből.

- Liliomfi - kontráztam.

- Hah. A nevem Erik - nyújtotta a kezét, hogy bemutatkozzon.

- Alexis. - fogtam vele kezet. - Ő itt Tina - mutattam be a barátnőmet is, mikor megérkezett ő is mellém.

- Hölgyeim - hajolt meg színpadiasan. - Örülök, hogy itt vannak. - mosolygott.

- Úgy tudtam, hogy szünetben nem szabad kijönni az öltözőből - mondta Viki, mellénk lépve.

- Jól tudtad - kacsintott egyet Erik. - Szóval sietek is vissza, de előtte - fordult felém - meghívhatlak egy italra, előadás után.

- Kicsit rámenős vagy.

- Mondták már mások is... Szóval, mi a válaszod?

- Majd kérdezd meg még egyszer a helyszínen és akkor válaszolok.

- Mindenképp.- felelte és visszaszaladt az öltözőbe.

- Előadás után Moszkva? - kérdezte huncutan Viki.

-  Mindenképp. - mondtam és visszamentünk a helyünkre.

A színdarab jó volt, az emberek állva tapsoltak, Erik pedig dobott egy puszit, amit egy diszkrét integetéssel viszonoztam. Kis idő múlva a Moszkva fele vettük az irányt.

- Komoly szórakozásnak tűnik az ügy - karolt belém Viki.

- Igen, a legkomolyabb.

 Alig tíz perc múlva megérkeztek a színészek is a Moszkvába. Úgy tettünk, mintha nem vettük volna észre őket.

- Igazából nem szívesen lennék színész feleség - mondtam hirtelen.

- Már házasodsz? - kacagta Tina.

- Nem, de attól még nehéz lehet látni és elviselni, hogy a párod végig csókolja vagy tapizza a fél bandát a színpadon.

- Szerintem, ha megvan a bizalom, nem lehet gond - mondta Tina ábrándozva.

- Lehet.

Ekkor lépett oda hozzánk Erik.

- Sziasztok! Meghívhatlak titeket egy italra? - kérdezte.

- Persze - vágtuk rá egyszerre.

Erik leült az asztalunkhoz és beszélgettünk, főleg a színházról és a színjátszásról. Végül egy óra múlva közölte Viki és Tina, hogy mennek haza.

- Megyek én is. - mondtam én is felállva a székről.

- Maradj még. Megisszuk a bort és elkísérlek a taxihoz.

- Beszélünk még - köszöntek el a lányok, anélkül, hogy megvárták volna a válaszom.

- Hát jó - dünnyögtem az orrom alatt és visszahuppantam a székemre.

- Remélem nem zavartam meg nagyon az esti programod - nézett rám.

- Nem olyan esti programom volt, amit meg lehet zavarni.

- Amúgy hol laksz?

- Legyen annyi elég, hogy a szüleimnél - mondtam nevetve.

- És hogyan tovább?

- Egyenlőre spórolok, nem akarom a pénzem albérletre költeni, de ha minden jól megy, egy év múlva tudok magamnak venni egy kis lakást - fecsegtem tovább.

- Ügyes lány vagy!

- Köszönöm! - vigyorogtam. - Gyere menjünk, holnap munka.

- Holnap vasárnap - nézett rám csodálkozva Erik.

- Reggel van egy kis elintézni valóm. Hónap vége van, minden papírmunka rendben kell legyen.

- Értem. Akkor menjünk.

Egyszerre álltunk fel és mivel egymás mellett ültünk, így csak pár centi választott el egymástól. A szemébe néztem és hirtelen a vágyat láttam megcsillanni benne. Aztán a szájára tévedt a tekintetem. Telt és cakkos felső ajka szinte kívántatta magát. Zavaromba hátráltam egy lépést és visszazuhantam a székre.

- Jól vagy? - lépett oda hozzám és oldalról a karomat megfogva próbált felsegíteni.  

- Persze. A bor kicsit megszéditett - vágtam rá gyorsan, de közben attól tartottam, hogy ő is meghallja milyen hevesen dobog a szívem.

Kellemes őszi este volt. Már tizenegy is elmúlt, de a város nyüzsgött. A taxi megálló csak két percre volt tőlünk. A séta és az esti szellő segített, hogy lenyugodjak, de éreztem, hogy az arcom még mindig ég.

- A telefon számod elkérhetem?  - fogta meg a kezem, mielőtt beültem volna az autóba.

- Majd legközelebb - mondtam. - Jó éjt. - és faképnél hagytam a lovagom, aki csak mosolygott utánam.

Másnap nyolckor ébresztett a telefonom. Kilencre már a munkahelyemen voltam. Gyorsan elintéztem a papír munkát, de közben nagyon eltelt az idő. Szerettem volna pihenni egy kicsit vasárnap. Összepakoltam és már készültem haza, mikor Ricsi lépett be az irodába.

- Jövő hétvégén konferencia. Számíthatok rád? - kérdezte.

- Mint mindig, de szeretnék itt aludni.

- Már le van foglalva a szobád.  

- Szuper. - mondtam és elő vettem a telefonom, hogy a naptárba is beiktassam az eseményt. Ekkor láttam, hogy üzenetem jött Whatsappon.

 

Tina: Alexis megint jött, látott és győzött 😆

Viki: Igen, kicsit irigy vagyok😅

Nem volt semmi a tegnap este 😝

Tina: Pedig drukkoltam nektek 😍

Viki: Még semmi sem veszett kárba 😇

Nagyon vicces 😳

Tina: 😘

Viki: 😎

- Kellemes vasárnapot, Ricsi. Ideje haza menjek - mondtam, miközben delet ütött az óra.