6. Viszlát mihamarabb

 

Másnap reggel hétkor csöngött az óra. Gyorsan némítottam, nem akartam, hogy Tom megébredjen. Nem gondoltam túl a szituációt, tudtam, hogy Tom se fog nagy feneket keríteni a helyzetnek, szóval igyekeztem érzelem nélkül gondolni az előző estére. Végül is nagyon kellemesen telt. Sietve készültem el és fél nyolckor már a recepción voltam. Igazából élveztem, hogy a szállodában lakhatok, mert azonnal a munkahelyemen lehetek, nem kell az út miatt is törjem a fejem. 

Ebéd körül járt az idő, mikor megpillantottam Zacket a konferencia terem ajtajában. A haja olyan borzos volt, mint aki most kelt fel, nem is próbált jól fésült lenni. Tökéletes zöld szeme szinte virított a szemüvege alatt. Látszott, hogy nem aludt sokat az elmúlt napokban, de még ez is jól állt neki. Trehányul szexi volt és ez csábított el leginkább. Természetes magabiztosságának köszönhetően egy sima rövid ujjú és háromnegyedes nadrág is szívdöglesztően jól állt rajta. Épp egy pincérrel egyeztettem a teendőket, de már küldtem is tovább dolgára, amint észre vettem, hogy közelít. 

- Szia. Ebéd után mi megyünk vissza Pestre, gondoltam köszönök - mosolygott rám huncutan. 

- Ez igazán nagy kár - vágtam rá gyorsan. - mármint, hogy mentek... - zavarodtam össze.

- Kedves vagy - mosolyogta - Ha esetleg arra jársz, benézhetsz hozzánk - kacsintott és átnyújtott egy névjegykártyát. 

- Köszönöm. - tettem el az "ajándékot" - Tommal és Robertel együtt dolgoztok? – kérdeztem rá kíváncsian, mikor rádöbbentem, hogy az elmúlt napokban semmi személyes vagy munkával kapcsolatos témát nem érintettünk.

- Nem egészen. Tom könyvek kiadásával foglalkozik, szerkeszt, sajtóban nyilatkozik és segít az utazási irodám brosúráit elkészíteni. Azért jött velem ő is, hogy felmérje a terepet. Kötöttünk egy pár szerződést a hétvégén, köztük a Daciaval is. Robert pedig a pénzügyes. 

- Értem. - néztem bele a tökéletes zöld szemeibe és egy pillanatra elvesztem bennük. Miért nem az ő karjaiban ébredtem reggel? Volt egy tökéletes éjszakám, de még ez se tudott kielégíteni. Nagyon könnyű eleget tenni a vágyaidnak, Alexis, gratulálok, te kis telhetetlen. Próbáltam összeszedni a gondolataim és elhinni, hogy mindezt teljesen észrevétlenül csinálom, de Zack tekintetében láttam az értetlenséget. Tom és Robert mentett meg az egyre kellemetlenebb csendtől, mikor hirtelen felbukkantak Zack háta mögött. 

- Alexis! - intettek vidáman - Köszönjük a tegnap estét - mosolygott rám Robert. - Menjünk enni, éhen halok - fordult a fiúk fele. - Remélem még találkozunk - köszönt el végül tőlem. 

- Jó munkát Alexis - kacsintott rám Tom. 

- Szeretettel várunk Pesten - simította végig a karomat Zack. Mindenem libabőrös lett. Annyira hirtelen ért ez a gesztus, hogy hosszú pillanatokig nem tértem magamhoz. A fiúk már kimentek a teremből, amikor azon kezdtem el gondolkodni, vettem - e levegőt az elmúlt egy percben. Nagyot fújtam és próbáltam visszatérni a munkámhoz. 

Igyekeztem a tegnap estét a szép emlékeim között elraktározni és többet nem törődni vele, hisz az, hogy újra találkozunk csekély eséllyel kecsegtetett. Budapestre nem fogok a közel jövőben utazni és a fiúk... Nos... Bizonyára van jobb dolguk is, mint Nagyváradra látogatni. 

Öt óra elmúlt, mikor csörgött a telefonom. Tina volt az. 

- Szia. Mikor végzel? 

- Igazából már negyed órája végeztem - dörzsöltem meg a szemem a fáradságtól. 

- Húsz perc múlva a központban? Ristretto? Viki is jön. 

- Rendben. - tettem le a telefont és megkerestem Ricsit, hogy vegye át a váltást, aztán átöltöztem és összepakoltam, hogy ki tudjak holnap költözni a szállodából. Még éreztem Tom illatát. 

Sose voltam az a „szende szűz” típus, de az egy éjszakás kalandokért nem rajongtam. 22 éves koromra egy komoly kapcsolatom volt, ami 2 évig tartott, egy éve szakítottunk a volt barátommal, végig hűséges voltam hozzá és nem váltunk el haraggal. Egyszerűen mások voltak az elképzeléseink a jövőnkkel kapcsolatban, szóval úgy döntöttünk, hogy nem húzzuk tovább egymás idejét. Az óta csak pár hónapig tartó kapcsolataim voltak. Igazából csak addig voltam valakivel, amíg jól éreztem magam. Szerettem volna kihasználni a fiatalságom és a nőiességem és tulajdonképpen ez a kis affér Tommal csak lendített az önbizalmamon. Miért ne éltem volna a lehetőséggel?

A kávézó tele volt, de így is könnyen megtaláltam a barátnőimet.

-   Rendeltünk neked is egy jeges kévét. Nagyon lassan mozognak, mire téged is kiszolgálnak bezár a hely. – üdvözölt Tina.

-   Tökéletes. – ültem le melléjük.

-   Mesélj, milyen volt a tegnap este? – csapta össze a tenyerét Viki.

-   Hosszú. – összegeztem egy szóval. Kuncogtak.

-   Én megmondtam. – bökte meg Viki Tina oldalát.

-   Miért? A tiétek milyen volt? – kérdeztem rá, bár őszintén megvallom, egy részletre nem voltam annyira kíváncsi és erre csak akkor döbbentem rá, miután feltettem a kérdést és tűkön ülve vártam a válaszokat.

-   Nos – kezdett bele Viki – mi sétálni mentünk, miután észre vettük, hogy mindenki el van foglalva. Bejártuk a központot és a sétáló utcán félre húzódtunk az egyik gang alatt. Tudjátok, ott ahol régen volt a Kokoon teázó. – bólogattunk Tinával és figyelmesen hallgattuk tovább – Rob nagyon jól csókol és rendesen felizgatott. A félhomályban épp, hogy nem vetkőztünk le.

-   Jesszus – kuncogott Tina. – és felhívott a szobájába?

-   Odáig már nem jutottunk.

-   Az utcán csináltátok? – néztem rá sunyin mosolyogva.

-   Dehogy! Nem. Mondtam neki, hogy egy utcával arrébb lakom, kísérjen haza.

-   Anyud nem volt otthon? – kérdezte csodálkozva Tina.

-   De... Éppen ezért vettünk búcsút – rántotta meg a vállát Viki – Az egyik hátránya annak, ha még a szüleiddel élsz.

-   Viki, mindannyian a szüleinkkel élünk még. 22 évesen, egyetem után, alig az első munkahelyen, ez a leggazdaságosabb – vontam le a konklúziót, kissé lemondóan.

-   Én azt hittem, hogy rég szobán vagytok, mikor Alexis lelépett Tommal.

-   Hát nem. De nem sajnálom. Ennek így kellett lennie. – zárta le a témát Viki és belekortyolt a kávéba, amit épp akkor hoztak ki. – Fincsi... Meg a kávé is – nézett sandán a kiszolgáló srácra.

-   Lehet mégis jobb lett volna valahogy összehozd a tegnap estét. – nevettem.

-   Igazából nekem is jobb lett volna. – nézett lehangolóan a teájára Tina.

-   Hogy érted? – kérdeztem, magamat is meglepve a türelmetlenségemmel.

-   Igazából Zack meg én nagyon sokat beszélgettünk, nagyon sok mindenről. Miután elmentetek Tommal – nézett rám Tina – Zack is javasolta, hogy álljunk tovább, de nem tűnt határozottnak, hogy merre és én is elbizonytalanodtam, szóval megkértem, hogy kísérjen haza. A többit már gondolom tudjátok. Mármint a haza út nem volt olyan heves, mint nálatok, – nézett Vikire – sőt... egy apró búcsú csók a kapuban, én bementem, ő meg gondolom visszatalált a szállodába.

-   Igazán sajnálom, Zack jó partinak tűnt – mondtam, miközben a lehető leghihetőbb arcot próbáltam vágni, mivel ebben a pillanatban legszívesebben felkiáltottam volna örömömben, de ugyanakkor volt egy kis lelkiismeret furdalásom is, hiszen a barátnőmnek nem volt olyan szerencsés éjszakája, mint nekem. Önző liba – gondoltam magamban – elhódítasz egy magazinból kiszabadult modell csávót és neked még ez sem elég. Neeem. Mert neked az a másik is kell, az a szemüveges, az a félisten. Nem baj, hogy valószínűleg egyikkel se fogsz találkozni soha a büdös életben, a lényeg, hogy mind a tied legyen, de legalábbis ne másé, jelen esetben a barátnődé. Telhetetlen dög. Nagyot kortyoltam a jeges kávémba.

-   Valóban annak tűnt, de ha őszinte akarok lenni, úgy vettem észre, hogy te jobban bejöttél neki. – nézett rám őszintén Tina.

-   Nem vagyok benne biztos. – valóban nem voltam, bár jó lett volna elhinni Tina szavait még ha nem is változtatott volna a tényeken. Tom kézenfekvő volt, nem is bonyolítottam tovább a dolgokat. Zack pedig Tina társaságát kereste.

-   Egy pillanatra pedig olyan vágyakozva nézett utánad. – folytatta Tina.

-  Hát csajok, ez már teljesen mindegy, mert többet nem fogjuk látni ezeket a fiúkat. Elraktározzuk a „szép emlékek” fiókba, aztán majd időnként elővesszük őket. – próbáltam lezárni a témát, sikeresen, mivel ez után már azt ecseteltük, hova kéne költözzünk, mi, felnőtt lányok, hogy véget vessünk a szülői uralomnak.