7. Moszkva

Beköszöntött az ősz és barátnőimmel a karrierünkre fektettük a hangsúlyt. 

Az emlékeket valóban jól elraktároztuk, mivel a három fiú, aki elcsavarta a fejünket, nagyon sokáig nem volt pletyka téma. Bár Tina bejelölte őket Facebookon és néha rájuk nézett, nem töltöttük ábrándozással az időnket. Bevallom, szerettem volna, ha Tom vagy Zack mégis jelentkezik, de ezeket a kósza gondolatokat elhessegettem minduntalan. 

Egyik nap, délután ötkor felhívott Viki.

-  Szia – köszönt boldogan a telefonba – találd ki, hogy ki a színház új marketingvezetője?!

-  Te jó ég! – visítottam fel a szálloda folyósólyán, meg se várva a választ. – Gratulálok! Ezt meg kell ünnepelni. Moszkva? Nyolc óra?

- Nem is kérdés. Szólok Tinának is. - tette le boldogan a telefont.

Szaladtam, hogy megkeressem Ricsit, vegye át a váltást. 

- Nyugalom -  csitítgatott - tudod, hogy fél órával hamarabb mindig bent vagyok. Elég egy üzenetet írj, hogy tudjam, elmentél. 

- Az olyan udvariatlan. Megtisztellek annyival, hogy személyesen jelzem, ha végeztem. 

- Ahogy akarod. - hagyta rám mosolyogva. - Apropó, hétfőn jön majd egy srác, új képeket készít a marketing osztálynak, ami majd felkerül a web oldalra. A recepcióról majd hozzád küldik, hogy segíts neki. 

- Rendben. Majd pózolok neki, mint akinek sok dolga van. 

- Jó lesz. - vigyorgott rám, majd elköszöntünk. 

Haza szaladtam átöltözni. Senki nem volt otthon. Anyum estig munkában, öcsém egyetemen. Fél hétkor indultam a lokálhoz, hogy nyugodtan oda érjek. 

 Lehet, hogy romkocsmába járni 22 évesen már nem a legnőiesebb és elsősorban felnőttesebb dolog, de mi imádtuk azt a helyet. Ott az lehettél aki akartál, nem bámultak meg, nem szóltak meg, sírhattál, vagy nevethettél teljes beleadással, nem kellett szégyelld magad vagy elbújj a nagyvilág elől. Még líceumosok voltunk Vikivel és Tinával, mikor megkedveltük a Moszkvát és nem utolsó sorban, oda járt a nagyváradi színház színészcsapata is, akikhez nagyon ragaszkodtunk. Két évig önkéntesek is voltunk az intézménynél, sőt, egy projektben is szerepeltünk, minek következtében nagyon a szívünkhöz nőtt a színház. Viki ezt nem is hanyagolta el, Kolozsváron is folytatta a kapcsolatát a marketing osztállyal, miután lediplomázott, Nagyváradon kezdett el dolgozni a színháznál.

- Viki! - kiáltottam fel, mikor megláttam a barátnőmet a bejáratnál. - Annyira örülök neked!

- Köszi. 

Ekkor érkezett meg Tina is. Felmentünk az emeletre. Nem voltak sokan, csütörtök volt. Rendeltünk három shot tequilát, hogy megnyissuk az estet, aztán elkezdtünk beszélgetni.

- Alexis, mikor jössz színházba? Van egy új színész palántánk, tetszene. Nagyon tehetséges. Most debütált a Liliomfival.

- Annyi dolgom van, hogy örülök, ha haza érek két váltás között.

- Vikinek igaza van, nagyon jól néz ki Erik, megéri az áldozatot. Aztán majd a színházból mehetsz dolgozni.

- Jó ötlet. - mosolyogtam. - Mikor lesz a következő előadás? - adtam be a derekam.

- Szombaton, hétkor.

- Szerzel jegyet?

- Hat harminckor várlak titeket a jegypénztárnál - mondta Viki rám és Tinára kacsintva. - Különben ma is próbáltak... - folytatta volna Viki, amikor nyílt az ajtó és nagy hangzavar közepette betódult egy csapat ember.

- Látom most végeztek - vonta le a következtetést Tina. 

Sok ismerős arcot láttam. Akik észre vettek, azonnal intettek is köszönésképpen. Az utolsók közt jelent meg egy számomra ismeretlen személy. 

- Ő az - lökött oldalba Viki. 

- Nem rossz. - állapították meg hirtelen. Valóban nem volt rossz. Rövidre vágott, fekete haja és világos szemei csábítóak voltak. - Sármos. - Ekkor találkozott a tekintetünk, de gyorsan elkaptam a fejem. 

- És tehetséges is. Különben nagyváradi, közgázon végzett, aztán elvégezte a szinit is, utána haza jött. Hobbi szinten szokott fotózni. 

- Mióta csaptál fel nyomozónak? - nevetett Tina.

- Nem nyomozok... Csak elolvastam az önéletrajzát... Mert megtehetem - mosolygott Viki. 

- És hány éves?

- 25.

- Hozok még valamit inni. - mondtam hirtelen, mikor észre vettem, hogy Erik is a bárhoz tart. A lányok csak kuncogtak.

A bárpultnál igyekeztem minél közelebb férkőzni hozzá. Szerencsére nem kellett megerőltessem magam.

- Egy sört kérek - mondta a srác az egyik csaposnak. Nagyon szép hangja volt és artikulált beszéde. Azonnal megnyert.

- Három tequilát, három teát és egy tálcát - adtam le a rendelést én is.

Szinte azonnal felfigyelt rám, láttam a szemem sarkából. Amikor kihozták neki a sört, enyhén felém fordult, én közben komolyan figyeltem, ahogy a forró víz gőzölög a teás csészében. Éreztem, ahogy végig mér, majd kortyol egyet az italába. Közben megkaptam én is a tálcám, a tequilákat, egy kis tányéron a sót és citromot és a teákat.

- Segítek neked. - mondta Erik hirtelen, letette a sört, majd felpakolta a rendelésem a tálcára. Nem ellenkeztem egy percig sem. Én vittem a sót és a citromot, mutatva az utat az asztalunkhoz. - Hölgyeim, az italuk előállt - tette le a teli tálcát. - Szia Viki. - mosolygott és már tovább is állt.

- Köszönjük - mondtam, mikor rám nézett, amit egy biccentéssel nyugtázott.

- Téged érdemes a bárpulthoz küldeni. A múltkor is kaptál valami kedvezményt. - nézett rám elismerően Tina

- Ez jobb volt, mint a kedvezmény. - foglaltam helyet. - Van barátnője? 

- Nem tudok róla. - felelte Viki.

Az este folyamán csak szemeztünk Erikkel, aztán egy röpke mosollyal az arcunkon búcsúztunk, amikor elhagytuk a Moszkvát a lányokkal. Érdeklődve vártam a szombat esti előadást.